Sziasztok!

Nagy szomorúságomra "bezárt" a Caféblog, s vele szeretett Freeformerem – na nem mintha sokat írogattam volna bele az utóbbi időben.

S ha már így esett, visszatértem a hűséges Bloggerre. Mégpedig azért, mert sorjáznak az események, a Fonalgerillák új támadásra készülnek, én meg megint meskázok, bár most nagyon laza, inkább hobbijelleggel.

Idemásolom, amit a meskán is közzétettem:

Kifejezetten egyedi megrendeléseket várok! Megtetszett valami, de nem találsz sehol hasonlót? Vagy van egy elképzelésed, amit már régóta szeretnél valóra váltani? A szlogent (Belinda /majdnem/ minden kívánságot teljesít), azért szűkítsük le: ha kötéssel, horgolással, hímzéssel, vagy ezek kombinációjával megvalósítható. Ha küldesz egy fotót vagy egy szöveges leírást arról, amit szeretnél, elindulhat egy párbeszéd, és ha megegyezünk, a végén a tiéd lehet a régóta áhított portéka. FIGYELEM! Nincs szó koppintásról, minták illegális felhasználásáról, ilyesmit nem vállalok! A fotódhoz hasonló hangulatú, stílusú, illetve a leírásodnak megfelelő terméket én magam tervezem meg. Minden további egyedi megbeszélés szerint történik. Ha sikerül egymásra hangolódnunk, küldök egy vázlatos tervet és egy kalkulációt, ha megegyezünk, a beszerzendő alapanyagokra előleget kérek. Feltettem néhány korábbi munkámat példaképpen, ezek döntő részben a saját terveim szerint készültek.

Vagyis a banyatündér üzemmód kívánságteljesítő funkcióval bővül. Meglátjuk, mi lesz a vége, reméljük, a végén senkinek nem nő kolbász az orrára... 

Első Meskára feltett portéka két táska. Itt láthatók a részletek.

Búcsú

Régen jártam erre... Látom, a Blogger alaposan felforgatott és átalakított mindent. Lehet, hogy ez adta az utolsó lökést az elhatározáshoz, hogy ezt a sok éve írt "naplót", a blogomat bezárjam. Nem törlöm, hiszen az életem egy része benne van. Rá-rá járok majd még, megnézegetem cicukámat, utalok rá a másik blogomban (amit folytatok, itt található).
Közben újabb "Belindaváltás" történt, de ez nem volt olyan örömteli, mint az előző. Kiderült, hogy sem én, sem az álmaim nem vagyunk kompatibilesek a kiadóval, ahova oly nagy örömmel és lelkesedéssel szegődtem el. Úgyhogy levonva a tanulságokat és eltemetve az álmokat visszamentem korrektornak. A kötést-horgolást-keresztszemezést persze nem hagyom abba, és a másik blogban mutogatom is majd a kreálmányokat, de már csak mint "magánzó".

Úgyhogy búcsúzom. Lehet, hogy egyszer majd még felveszem újra a fonalat itt is, ki tudja.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmét azoknak, akik követtek, akik együtt játszottak velem, és akikkel együtt játszhattam. 

Nagyon sok sikert és szerencsét kívánok a Blogger-használóknak, a blogbarátoknak, akiket azért majd követek tovább.

Minden szépet és jót nektek!

Tiszta Gara Mari!

Ősz hajkorona alól kikandikáló, kíváncsi, mosolygó gyerekszemek, derű és kedvesség – ez volt az első benyomásom, amikor találkoztam Gara Marival. Ő minden szerkesztők álma, hiszen csak kívánni kell valamit, máris csillogni kezd a szeme, sorjáznak az ötletek, és igazi polihisztor lévén valóra is váltja őket. Így aztán nagy sikerű első, Tavaszköszöntő díszek című könyve után megjelent a második, Kézműves ötletek kicsiknek című Színes Ötlet-kiadványa is a Cser Kiadónál (melyből a szokásos ajándék mintaleírás is megtalálható interjúnkban).

Papír, filc, farost lemez, pompon, gyöngy, toll, styroporformák és még sorolhatnánk a végtelenségig az anyagokat és a technikákat, amelyekben otthonosan mozog, és képzeletbeli varázspálcájával pillanatok alatt összedobható, elragadó kis szösszenetekké vagy nagy figyelmet, elmélyülést igénylő kis remekművekké alakítja őket. És ami csak az igazi mesterboszik sajátja, képes a varázslatot másoknak is továbbadni. Megkértem, hogy meséljen nekünk a varázstudományáról, és fejtsük meg együtt, mi a Gara Mari-titok.

Mikor, és hogyan kezdődött a kézműves-pályafutásod?

A művészetek és a kézügyesség iránti fogékonyságom talán részben családi örökség, nővérem a Képzőművészeti Gimnáziumba járt. Én is oda jelentkeztem (kerámia szakra), de nem vettek fel, és életem teljesen más irányt vett, eltemetve ez irányú próbálkozásaimat. Eredendően balkezes vagyok, de abban az időben leszoktatták erről a gyerekeket. És miután gyerekként kicsit ügyetlenke is voltam (vajon miért? – 2016-ból nézve igazi barbárság ez a leszoktatósdi – a „szerk.”), családom „kétbalkezes”-nek könyvelt el.

Így igazi meglepetés a kései kézműves-pályafutásom, mely 6-7 évvel ezelőtt kezdődött, amikor láttam egy bemutatót a 3D-s matricák összeállításáról. És nekem beindult a fantáziám! Nyakamba vettem a várost, míg ráleltem egy kreatívkézműves-nagykereskedésre, ahol szebbnél-szebbeket találtam. Mikor megszülettek a matricákból a képek, dobozok, képeslapok – visszamentem megmutatni, és meghívtak a kézművesek számára havonta rendezett bemutatóikra. Itt ismerkedtem meg nagyon sok kézművestechnikával, és végül engem is felkértek egy-egy egyénileg kialakított módszerem bemutatására. Így vált kicsit komolyabbá a dolog.

Milyen helyet foglal el az életedben a kézműves-tevékenység?

Volt egy könyvesboltom, és amikor magával ragadott a kézművesláz, a tevékenységi kört kiterjesztettem ajándéktárgyak árusítására is. Az üzlet és az unokákkal kibővült családi életem miatt többnyire éjszakánként kísérletezgettem, játszadoztam az ötleteimmel, melyek akkor már nem hagytak nyugodni. Hobbiként készítettem a kis ajándékokat családom és barátaink örömére, és az üzletemben letesztelhettem, hogy szélesebb körben is megállják-e a helyüket.

Most, nyugdíjasként „fő munkaidősen” űzhetném a kézművességet, de ismert tény, hogy a nyugdíjasnak semmire nincs ideje – és ez így igaz!!! Hobbiként folytatom, de így is megvan a kézműves-tevékenység csodálatos előnye: a kényelmes, öregecske tempó helyett a „fokozott izgalmi állapot”, az agyi, fizikai és érzékszervi készenlét, hogy mikor-mit-hogyan sikerül megvalósítanom.

Hogyan születnek az ötleteid?

Jó néhány kézművestechnikával megismerkedem, némelyik meg sem érint, sok közülük viszont felkelti az érdeklődésemet. Megtanulom magát a technikát, de az, hogy a bemutatás során milyen anyagokkal, színekkel dolgoznak, már másodlagos, rögtön a saját ízlésem szerint próbálom variálni és egészen más tárgyak készítése során felhasználni a tanultakat.

Fordítva is működik: látok egy tárgyat, amely megragad, és mivel nem ismerem az elkészítés módját, kitalálom hozzá a technikát. Közben maga a tárgy is változik, és a végén már csak én tudom, mi volt az eredeti inspiráció.

Egy-egy ötletből hányféle tárgyat készítesz? Felhasználod a bevált fogásokat, vagy inkább próbálgatod a lehetőségeket?

Vannak különböző „korszakaim”. Beleszeretek pl. az ajtódíszek készítésébe. Ilyenkor mindenki ajtódíszt kap tőlem az ünnepi eseményekre, de két egyforma darabot soha nem készítek. Az egyik csipkés-gombos, a másik „sportos”, a harmadik csokikból készült – attól függően, hogy kinek szánom (férfinak, nőnek), milyen alkalomra, és legfőképpen, hogy milyen stílus illik az illető lelkialkatához. Állandó kísérletezésben vagyok, szériákat nem gyártok, de a megszeretett és bevált fogásokat felhasználom a teljesen különböző tárgyakhoz.

Az ötleteid tárháza látszólag kimeríthetetlen, azonban mégis van egy jól látható, de nehezen megfogalmazható Gara Mari-stílus. Hogy határoznád meg ezt?

Érdekes a kérdés! Ugyanis ez kísért engem mindenhol. Aki belépett a könyvesboltomba – ha csak kicsit is ismert –, „ez az üzlet tiszta Gara Mari” kiáltással köszöntött. A lakásunkban is mindenkitől a „tiszta Gara Mari!”-t hallom. Az öltözködési stílusom is közfelkiáltással „Gara Mari-s”.

Azonban ha felteszem a kérdést, hogy ugyan már, miért is? – senki sem tud válaszolni. Tehát én is várom a megfejtést! Ha mégis megpróbálnám megfogalmazni: mindenben a régi polgári stílust és hagyományt igyekszem követni, de mindig valami szokatlan-színes-modern elemet belecsempészve. Lehet, hogy ez a Gara Mari-titok?

A gyönyörű holmik készítésén túl van valamilyen egyéb célod is a kézműveskedéssel?

A „gyönyörű holmik készítése” persze óriási örömet jelent nekem. És nem tartom szakmai titoknak, nem őrzöm féltékenyen a módszereimet, a szükséges anyagok beszerzési forrásait. Nyitott vagyok, bárkinek átadom az ismereteimet, sőt erre kifejezett késztetést is érzek. Először unokáimat tanítgattam, magammal vittem őket a kézműves-bemutatókra. Ügyesek voltak, így őket megirigyelve az óvoda- és osztálytársak szülei megkerestek, hogy tartsak foglalkozásokat a gyerekeknek. Igazi öröm látni, ahogy a gyerekek kidugott nyelvvel órákon keresztül ügyeskednek, feledve, hogy van a világon okostelefon és számítógép! A „Színes Ötletek” kiadvány kiváló lehetőség a tudományom továbbadására.

Vállalnád kézműves-foglalkozások tartását, ha lenne érdeklődő, aki felkér rá? Gondolok iskolákra, kreatív hobbitermékekkel foglalkozó boltokra, művelődési házakra.

Igen, vállalnám, persze a megkeresővel való megbeszélés tárgya lenne, hogy milyen korosztálynak milyen jellegű foglalkozást lehetne tartani. Ezeket fel kell építeni (erre van egy 6 alkalomra vonatkozó tematikám) figyelembe véve a helyi adottságokat, nem utolsósorban az anyagi vonatkozásokat: anyagköltség és a foglalkozások díjazása.

A foglalkozások lehetnek alkalomszerűek (pl. hetente egyszer vagy kétszer), vagy akár a nyári időszakban „táborszerűek” napi többórás foglalkozással és egyéb programok bevonásával óvodás korúaktól a 12-15 évesekig, persze egész más jellegű foglalkozást igényelnek a különböző korosztályok. Az időzítés is nagyon fontos: iskolai szünetek, nyári szünet, Mikulás, karácsony előtti ajándékozás. A pontos szervezést szakemberre bíznám, én az ötleteimmel és a két kezemmel járulnék hozzá.

Hogyan jutnak el az alkotásaid azokhoz, akiknek szeretnél velük örömet szerezni?

A legegyszerűbb az ajándék, azt csak kézbe kell adni. Azonban álszent dolog lenne, ha azt mondanám, hogy számomra ez elegendő: jótékonyságból szerzem be évek óta a legkülönbözőbb anyagokat, és csupán élvezetből dolgozom sokszor valóban egész éjjel.

Míg saját üzletem volt, lehetőségem volt az értékesítésre is. Azonban mostanra sajnos minden lehetőségem megszűnt. Tudom, hogy kézművestársaimnak is ez a legnagyobb problémájuk. Nem vagyok az a típus, aki üzletről üzletre házal portékájával, hátha valaki megszán, és átvesz 1-2 darabot. Az interneten keresztül történő értékesítést sem nekem találták ki, részben az ezzel járó technikai és adminisztratív terhek miatt, másrészt, mint a fentiekből kiderül, minden darabom más, rendelésre nem tudnék ugyanabból többet „legyártani”.

Tehát, bár eddig a hurráoptimizmus szólt belőlem, ez az a pont, amikor borúlátóvá válok: hogyan és meddig lehet egy ilyen szép hobbit finanszírozni bevétel nélkül?

A képre kattintva a könyv bővebben is bemutatkozik

Most azonban sokkal szélesebb körben ismerhetik meg a munkáidat, hiszen első, Tavaszköszöntő díszek című könyved után megjelenik a második, Kézműves ötletek kicsiknek című Színes Ötlet-kiadványod is a Cser Kiadónál. Mesélj kicsit erről, hogy lett belőled szerző?

Ez is a véletlen műve. Korábbi, könyves korszakomban is partneri kapcsolatban álltam a kiadóval. Egy ezzel kapcsolatos megbeszéléskor a kiadó kérésére bevittem pár munkámat, és ekkor kértek fel, hogy az eredetileg elképzelt tervük helyett írjak egy kiadványt. Közeledett a tavasz és vele a húsvét, így nem hagyományos, nem szokványos húsvéti, ill. tavaszi díszek bemutatását kérték, szabad kezet adva a technikákkal és a modellekkel kapcsolatban.

A képre kattintva a könyv bővebben is bemutatkozik

Nem volt könnyű az első könyv megírása! A tárgyak készítése során fotóznom kellett az egyes munkafázisokat, ezek természetesen nem voltak nyomdakész minőségűek. Ezért a tárgyakat úgy kellett elkészítenem, hogy azokat „visszabontva” a kiadó csodálatos profi fotósa újra tudja fotózni a fázisokat stúdiókörülmények között. A „Színes Ötletek”-nek kialakult egy egységes, minden kiadványra (az enyém volt a 110.) jellemző Cser-stílusa, tehát a szöveg megírásához meg kellett tanulnom cserül. Nem volt teljesen sikertelen az igyekezetem, mert örömmel hallom, hogy egész szépen fogyogat a kiadvány.

Ezután kaptam a következő megbízást olyan kézművesötletekre kisebb gyerekeknek, hogy ne a szokványos hajtogatós-ragasztós, hanem aranyos, vicces, nekik szóló kis tárgyak szülessenek. Az újabb kihívásra jött az újabb ötletelés… Végül megszületett a „Kézműves ötletek kicsiknek” című kötet.

Összeszámoltam, hogy a két kötethez összesen 40 db tárgyat készítettem! Nem volt könnyű, de remélem, hogy kis pihenés után lehetőségem lesz még valami szépet továbbadni egy újabb kötetben…

A blog olvasói – talán már mondhatjuk – szokás szerint kapnak egy ajándék mintaleírást a könyvből. Most erre a dekoratív és szokatlan alapanyagból készült modellre esett a választás. Mutasd be nekünk kicsit közelebbről is a nem mindennapi virágcsokrot!

A tojástartó használati értéke addig tart, amíg épségben megérkeznek a tojások, utána a tartó összeroppantva mehet a szelektívpapír-kukába. Vagy mégse? Ez a mindennapos háztartási kellék meglepő karriert futott be az utóbbi időben. Talán érdekes formájának és karakteres alapanyagának köszönhetően a kreatív és/vagy újrahasznosító elmék rengeteg ötletet szórtak szét a nagyvilágban a papír tojástartóval kapcsolatban a krokodiltól egészen a virágcsokorig. Azért választottam az utóbbit, mert nagyon sok variációt lehet belőle kihozni. Mivel kisebb gyerekeknek készült a könyv, és ők még könnyebben dolgoznak síkban, ezért választottam inkább a „kép” formát, mint a térbeli csokrot. A gombokhoz pedig plusz izgalmas játék lehet feltúrni a varrófiókot a virágok színeihez illő példányok után kutatva.

Ebben a pillanatban született, friss ötlet kicsiknek: a Kinder-tojásban lévő kis figurákat rejtsük a virágokba! Vagy például, ha a virágszirmokat lekerekítés helyett hegyesre vágjuk, tulipáncsokrot kapunk. És még sokféle önálló elképzeléssel lehet még színesebbé tenni az általam bemutatott alapötletet.

Kellemes szórakozást és sziporkázó ötletelést kívánunk mindkét könyvhöz, 

melyek ITT és ITT megvásárolhatók!