Szerintem

Véleményem a világ dolgairól
Virágokról, de nem túl vidáman

2011-ben írtam a nyócker szépéről (itt), a gyönyörű lila akácról az elnök utcában.



Először csak visszanyesték, mostanra teljesen eltűnt. Ilyen.


Megkérdeztem a szomszédos élelmiszerbolt tulajdonosát, amikor először levágták, hogy mit tud a dologról. Azt mondta, az éjszakai troli vezetéke miatt kellett visszavágni. Rendben van, de miért kellett teljesen elpusztítani? Kényelmetlen volt? Macerás? Pedig állítólag annyira védjük a nemzeti akácokat, de úgy látszik, csak papíron. És csak választások előtt. Nagyon elkelne már az országban a női kéz!

Sorsok

Sokan vannak, akik a társadalom legalján élő, sajnos nagyszámú tömeget egységesen dologtalan, naplopó népségnek látják. Egyszerű és problémamentes megközelítés. Minél közelebb megyünk, annál árnyaltabb lesz a kép, akik közöttük dolgoznak, különálló emberi sorsokat látnak. Alább olvasható kettő ezek közül a Wesley-iskolák pedagógusainak leírásában.
(A két részlet a Pedagógusok Lapja szeptemberi számában, egy, a wesleysekkel foglalkozó cikkben jelenik majd meg.)

"Robi nagyon jól tanult, árvaként kollégiumunk lakója volt. Kollégiumi nevelőként ismertem az összes gondját-baját. Nagyon nehéz gyermekkora volt, korán árvává vált, több nevelőszülő nem a szeretetet adta neki, hanem a pénzt látta benne. Kamaszként természetes vágya volt az, hogy önállóvá váljon. Hagyatéka egy kis ház volt, s úgy gondolta, hogy az árvaellátásából fenn tudja tartani, így önállósította magát. Ahogy telt az idő, egyre jobban megváltozott hátrányára. Zárkózott lett, befelé forduló, s egyre többször nem jelent meg az iskolában. Mint osztályfőnöke, sokszor kerestem, de nem találtam meg a házánál. A környék lakóinak elmondása alapján rossz társaságba keveredett, a tanulást is abba akarja hagyni. Csodálkoztam, hisz tervei, elképzelései voltak. Keresésére indultam, végül megtaláltam a faluhoz közeli tanyán, egy romházban, a konyhában egy asztalhoz kikötve. Elmondása szerint rabszolgaként bántak vele, elvették az árvaellátását, s még a kicsike házát is meg szerették volna kaparintani. Azonnal a kollégiumunkba szállítottam. Robi kérésének megfelelően olyan megoldást kellett találnunk, hogy ne kerülhessen vissza a fogva tartóihoz. Egyházunk elnökének segítségével felkerült Pestre, egy jó nevű iskolába. Egyházi ösztöndíjasként, kijelölt mentor segítőkkel mára már sikerült elfelejtetni vele a borzalmakat. Leérettségizett, szakmát tanult, dolgozik, s már az esküvőjét tervezi, amire a teljes tantestület meghívót kapott."

"Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor megláttam Rozinát! Hatalmas, szomorú szemek, édes kis pofika. Kis elsősként kísérő nélkül, egyedül érkezett meg az első tanítási napra. Azonnal hozzám bújt, és azt kérdezte: te ugye nem akasztod fel magad? Mint kiderült, édesanyja, Rozina szeme láttára akasztotta fel magát a szobájukba. A kislány nagyon sokáig zaklatott volt, nem akart hazamenni, így a félárván maradt család is jobbnak látta, ha átvesszük a kollégiumba. Jóformán semmi ruhája nem volt. Magdi néni – egyházunk elnökének édesanyja – azonnal intézkedett, s a kis Rozikának annyi ruhája s játéka lett, hogy még a kis barátai is osztozkodhattak rajta. Amikor meglátta a gyönyörű ruhákat, a hajas babákat, örömében sírni kezdett. Nehéz volt nekünk is a könnyeinket visszatartani."


Az új egyházi törvénnyel kapcsolatban

Mindannyian tudjuk, hogy vannak bizniszegyházak, olyan szervezetek, amelyek vallási csoport köntösében teljesen mással foglalkoznak. És vannak szekták, amelyek veszélyesek a közösségre. És erre az a megoldás, hogy évtizedek óta létező, komoly karitatív tevékenységet folytató, ehhez kiterjedt hálózatot fenntartó egyházakat ellehetetlenítünk? Szerény, a közösségért munkálkodó egzisztenciákat tönkreteszünk? Nem hinném.
Most, amikor a szociális támogatások csökkennek, a hitelválság miatt ezrek kerülnek majd az utcára, az egészségügyi ellátás lassan, de biztosan összeomlik, nagyon fog hiányozni az a csendes és alázatos munka, amit ezek az emberek ezer nehézséggel megküzdve, puszta elhivatottságból vagy nagyon szerény juttatásért végeztek.
De mindentől függetlenül! Sok formája van a demokráciának, lehet királyság, mint Spanyolország vagy Nagy-Britannia, lehet elnöki rendszer, mint az USA vagy Franciaország, de nincs példa olyan demokráciára, amelyben egyes vallások "jobbak", mint mások. Ha a politika és a vallás nincs határozottan szétválasztva, nincs demokrácia sem. Márpedig ha nagy múltú egyházak képviselőinek pünkösdi királyságukban felfuvalkodott politikusok elé kell járulniuk fennmaradásukért esengve, akkor nincs elválasztva vallás és politika. És súlyosan sérül a vallásszabadság, vele a demokrácia.
Macerás a deviáns álegyházak és szekták kiszűrése, mert macerás a demokrácia. Azért biztosan lehetne rá módot találni, na persze nem egy nap alatt.
A felfuvalkodott önteltség, még ha képmutatással próbálják is leplezni, sosem vezet eredményre. Most sem fog. Csak sajnos mindannyian isszuk majd a levét.



Ezeken a linkeken olvashattok bővebben a dologról.



Levélváltás a Meskával

--- Eredeti üzenet ---
Kedves Bori és Réka!

Egy javaslattal, illetve kéréssel fordulnék hozzátok.

Felvettem a kapcsolatot a mostanában "hajléktalan óvodaként" elhíresült Wesley János Óvoda képviselőjével, és a blogomon meg a Facebook-oldalamon felajánlásokat gyűjtök a javukra. A facebookos fórumomon született egy ötlet (Puskás Orsolyától), mely szerint azok a meskások, akik szeretnének, ajánljanak fel valamennyit az eladott portékájuk árából az ovinak. Azonban egyenként ez nem lenne túl kifizetődő az utalási költség miatt, emellett ha egy kis reklám is társulna hozzá, esetleg többen jelentkeznének. (Pl. valami kis logóféle a Meskaboltban.:)

Tehát az a kérdésem, hogy felkarolnátok-e az ötletet, és valamilyen ésszerű módon átültetnétek-e a gyakorlatba a Meskán?

Úgy gondolom, hogy a Meskának sem ártana, más cégek is folytatnak ilyen, mostanában CSR-nek hívott gyakorlatot, emellett a Meska arculatához is illene.

Ha esetleg megtetszett az ötlet, mellékelem az ovi képviselőjének elérhetőségeit, és felvehetitek velük is a kapcsolatot.

Ezen a linken olvashattok az oviról hiteles forrásból:

http://8ker.blog.hu/2011/04/05/a_hajlektalan_ovoda

Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET)
OTP Bank, 11708001-20520380
a "Közlemény" rovatban mindenképp fel kell tüntetni azt, hogy
ÓVODA
Németh Erzsébet munkatárs
Kommunikációs Iroda, WJLF/MET
Tel.: (06-1) 577-0513, 577-0515

Moldova Ágnes kommunikációs vezető
E-mail: moldova.agnes@gmail.com
Tel.: (06-1) 210-5400/266; (06-70) 372-5936



http://www.metegyhaz.hu/


Köszönöm a figyelmeteket
Üdvözlettel
Belinda/Ildikó




Válasz:
Feladó: Admin

Tárgy: Re: Javaslatok, észrevételek

Dátum: 2011-05-30 15:42:52

Üzenet:

Kedves Ildikó!
A Meska több ízben is szervezett már jótékonysági akciókat (az oldalon árusító kézművesek bevonásával vagy a nélkül). A későbbiekben is természetesen találkozhatsz majd jótékonysági felhívásokkal az oldalon.
Üdvözlettel
A Meska csapata


Az egyház honlapja:
http://www.metegyhaz.hu/


Levélváltás az ovi képviselőivel

Kedves Ágnes!
Nemrég a Facebookon sokat emlegették az Önök óvodáját, többek közt én is figyelemmel kísértem a bejegyzéseket. Végül barátnőmtől kaptam egy levelet, amelyben benne volt az Önök pontosítása az óvodáról, innen van meg az e-mail címe.Kreatív blogom van, amelyben kézimunkával, elsősorban horgolással és hímzéssel foglalkozom.
http://belindavilaga.blogspot.com/
Meg szeretném kérdezni, hogy tudnék-e valamilyen formában segíteni Önöknek? Volt már néhány hasonló kezdeményezés, például ha van számlaszám, ahova lehet adományt utalni
http://segitsunkmiis.blogspot.com/
ilyen "árveréseket" tartunk.Vagy közösen készítünk valamit, pl. már készült óriási takaró, most éppen tarisznyákat gyártanak. Persze ezeknek a nagyon szegény gyerekeknek lehet, hogy többet érne a sapka meg a sál.Vagy ha van valami más, amire szükség lenne, és a blogommal segíteni tudnék, nagyon szívesen megteszem. Kérem, hogy írja meg, ha van valamilyen javaslata, ötlete.
Üdvözlettel, és köszönöm a figyelmét
Ildikó"Belinda"


Tisztelt Hölgyem, kedves Ildikó!

Köszönettel vettük megkeresését, és örülünk annak, hogy Önhöz eljutottak azok az információk, melyek igyekeznek pontosítani és árnyalni az óvodáról (a közösségi hálókon) kialakult képet. Ami a felajánlását illeti: teljes mértékben Önre bízzuk. Mivel csak mostanában kerültünk abba az áldásos helyzetbe, hogy sok segítőkész, jó szándékú ember keres meg minket (mert sajnos – bár régóta működünk, de – kevesen ismerték a munkánkat, a szűkös anyagiakból nem futotta reklámokra), szóval bárki bármivel igyekszik támogatni az intézményt, azt szívesen fogadjuk. Legyen az ruhanemű vagy lábbeli, játék, könyv, élelmiszer (itt a tartós, tehát nem romlandó dolgokra gondolok) – ez esetben csak azt szoktuk kérni, hogy munkanapokon és munkaidőben hozzák el a 1086 Budapest, Dankó utca 11. szám alá. Tudja, a szállítást nem tudjuk megszervezni (sajnos), másrészt az adományokat hivatalosan ilyenkor tudjuk átvenni – és ez az az időszak, amikor az óvodát meg lehet tekinteni (ha szeretnék). Pénz felajánlására is van lehetőség: az intézményt fenntartó egyház, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) számlaszámára utalva, OTP Bank, 11708001-20520380 – természetesen a ’Közlemény’ rovatban mindenképp fel kell tüntetni azt, hogy ’ÓVODA’ (így biztosan hozzájuk kerül az összeg). Ha Önök úgy gondolják, hogy „árverésen” gyűjtenének nekünk, pontosabban az óvodának és a gyerekeknek, az is nagyon jó ötlet – akár még sajtózni (reklámozni) is lehetne… Természetesen ezzel kapcsolatban mindenképpen egyeztetni kellene Dr. Iványi Gáborral (az intézményt fenntartó egyház elnökével) és Moldova Ágnes kommunikációs vezetővel… De… Önre bízzuk, hogy a segítségnek melyik formáját választja (hiszen Ön az, aki ad).

Végezetül minden jót, szép (és kreatív) napokat kívánok Önnek, tiszteletteljes üdvözlettel:

Németh Erzsébet munkatárs
Kommunikációs Iroda, WJLF/METTel.: (06-1) 577-0513, 577-0515


Tájékoztató az óvodáról

A "hajléktalan óvoda" iránti sajtóérdeklődésre tekintettel a (más oktatási és szociális intézményeket is) fenntartó Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nevében, mint ennek az egyháznak az elnöke, a következő tájékoztatást adom.
Örvendetes, hogy a szegény sorsú gyerekek helyzete sokak érdeklődését felkeltette. Hálásan köszönök minden támogatást és jó szándékú figyelmet.
Ugyanakkor kénytelen vagyok néhány pontosítással élni. A szóban forgó óvodát – mely a Wesley János Lelkészképző Főiskola néhány tantermében és szociális helyiségében kezdte működését 2005-ben – az a szükség hívta életre, hogy a külső Józsefvárosban élő szegény családok nem minden esetben tudták gyermekeiket megfelelő oktatási intézménybe bejuttatni. Az érintettek státusza különféle. Vannak olyanok, akik itt kaptak szükséglakás minőségű otthont, mások albérletben élnek, szívességi lakáshasználók, vagy egyszerűen csak találtak olyan, lakhatásra még éppen alkalmas gazdátlan helyiséget, melyben legalább átmenetileg meghúzhatták magukat. Vannak, akiknek még ennyi sem jutott. Élt például fél évig az Oltalom menhely előtt egy Lada kombiban egy, a vidéki nyomorúság elől elmenekült héttagú család, akik intézményünkbe jártak be étkezési, mosási, mosakodási és egyéb egészségügyi célokból. Szociális munkásaink minden gondjukat körüljárva arra jutottak, hogy előző, vidéki lakhelyük lakhatatlan és az élhetetlen körülmények közé bűn lenne visszaszorítani őket. Így, amikor őszre fordult az idő, a kicsiket óvodába, a nagyobbakat pedig a X. kerületben lévő esélyteremtő iskolánkba vittük.
Az óvodában (mint egyéb, vidéken is fenntartott óvodáinkban, iskoláinkban) valóban találkoztunk megrendítő jelenségekkel. A gyerekek majdnem mindenhol alultápláltak (nem tudjuk, ki találta ki, hogy „csak a krumplit ismerték, a káposztát nem”), de az biztos, hogy többen közülük nemigen ettek korábban húst, és hétvégéken is gyakran nélkülöztek. Ha az önerőből létrehozott óvodába készek voltunk is mindenféle, a kerületi jogosultsághoz alapvetően szükséges, itt mégis hiányzó szempontokat nélkülöző gyermeket befogadni, semmiképpen nem állíthatunk olyat, hogy a napot fürdetéssel kell kezdeni, vagy a szülők ne tennének meg mindent azért, hogy – minden nyomorúságuk ellenére – megpróbálják gyermekeiket megfelelően öltöztetni. A hiányokat (olykor ruha, de főleg cipő) természetesen segítünk pótolni, és minden ilyenfajta adományt csakúgy, mint a tartós élelmiszert vagy a játékot és bármi egyebet, külső támogatóinknak hálásan köszönünk.
A Budapest VIII. kerület, Dankó utca 11. szám alatti kis intézmény (melybe ez időben negyven gyermek jár), a normatívából nem fenntartható. A szülők képtelenek anyagi áldozatot vállalni, sokakat közülük mi magunk vagyunk kénytelenek támogatni. Az is ide kívánkozik, hogy ami ruhát és játékot a felfokozott érdeklődés és segítőkészség következtében helyben nem tudunk szétosztani, azt vidéki (abaújkéri, szegedi, orosházi és több szabolcsi településen lévő, hasonló sorsú gyermekeket fogadó) intézményeinknek továbbítjuk, azok óvodásainak juttatjuk.
Kérjük az érdeklődők megértését abban, hogy (az érintettekre tekintettel is) nem szeretnénk hajléktalan óvodaként megjelölni intézményünket, még ha ez az elnevezés (egy kiváló újságíró nagyszerű felismerésének köszönhetően) alkalmas is arra, hogy a segítőkész emberek érdeklődését és jóindulatát felkeltse.

Iványi Gábor

További információk:
Moldova Ágnes kommunikációs vezető
E-mail: moldova.agnes@gmail.com
Tel.: (06-1) 210-5400/266; (06-70) 372-5936
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...