Gombászás

Már írtam az őszi kirándulásaimról korábban is, most jöjjön a gombászós rész. Barátném értő irányításával, abszolút kezdőként vágtam bele. Mindannyiunk érdekében inkább csak fotóztam, megvallom, e rövidke tanfolyam nem volt elég ahhoz, hogy felismerjem a nüánszokat. :)

Íme mindannyiunk kedvence, a csiperke. Meglepetten értesültem, hogy nem csak dobozban nő. :)

Őzlábgombára és a szegfűgombára "mentünk", mert barátném ezt a kettőt ismeri fel abszolút biztonsággal. Felül látható az őzláb. Gyönyörű mintázatával eléggé jellegzetes (de azért nem árt vigyázni, mert roppant furfangosak ám a mérgesgombák!). Kis balerinákként álldogáltak a májusi-zöld fűben. A képek alapján senki meg nem mondaná, hogy október volt.
Alul vannak a szegfűgombák. Minden kép saját készítésű, kivéve itt az alsót, az egy webes free fotó (legalábbis remélem, hogy free), mert a szegfűgombák szemérmesen rejtőznek, nehéz őket lencsevégre kapni. Egyébként sem könnyű felismerni őket, mert sok a hozzájuk hasonló, de gyanús gomba.

A gombászókosár lassan megtelt a finom zsákmánnyal. (Az a pár darab, amit én szedtem, végül kikerült, mert nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ők szegfűgombák :)

Rengeteg gombát láttunk, gyönyörűeket, csúfakat és gyanúsakat, mindet lefotóztam, amelyik az utamba került. Középen egy pöffeteg és egy már felrobbant pöffeteg pöffeszkedik, a jobb alsó sarokban pedig lehet, hogy vargánya látható, de sajnos gombák esetében a "lehet" nem elég. A lehet és a biztos között egy gombamérgezésnyi különbség van. Pedig a vargánya isteni finom!

Őszi kikericsekkel is találkoztunk, csodaszép lila színben pompáztak a harsogóan zöld fűben. Csak néhány lehullott levél jelezte, hogy igenis ősz van.

Itt pedig én, kevéssé kikericsszerűen. Haladok a tökéletesség felé, amennyiben már nem sok hiányzik a gömb forma eléréséhez. :)

A két felső képen szarvaspatanyom, az alsón pedig vaddisznódagonya látható. Barátném szerint nem kell aggódni, mert mindketten félnek tőlünk. Hát nem tudom, engem speciel egy reszketeg térdű vaddisznó, vagy egy reszkető agancsú szarvas közelsége is aggodalommal töltene el. Valahol az agyam egy zugában nem is hagyott nyugodni ez a lehetőség az egész kirándulás alatt. (Szóval azért be voltam tojva rendesen, városi gyerek, naja!:)

Végül csak egy napfürdöző siklóval találkoztunk. A képsor a fotóművész küzdelmét mutatja: hogyan trafáljuk el a régi Nikonnal a tűző napfényben az állatot? :O)

Szerencsére a sikló már nagyon lassú volt, de addig vacakoltam, míg végül távozott. :)  "Ennyit a napfürdőről" - gondolta. :O)