Vásár megvolt, macska megvan :)

Kezdjük a vásárral! Annak rendje módja szerint megérkeztünk unokatesóval, és berendezkedtünk.

Unokatesó nem teljesen önként vállalkozott, de vonakodás nélkül elkísért az egész napos kalandra. Segítsége felbecsülhetetlen volt, egyedül valószínűleg elszundítottam volna. :) Mert... A terv az volt, hogy egy ilyen volt, ilyen lett fotóval illusztrálom a vásárt, ám az ilyen lett fotót elfelejtettem lekattintani. De nem baj. Mert ilyen lett! :O)

Picit túlzok, valójában egy nyaklánc és egy karkötő elkelt, de ez nem lett volna különösebben feltűnő változás. :O) 16 óra körül kifogytunk a témákból, onnan csak úgy bambultunk magunk elé. Egészen addig, amíg meg nem jelent az első vásárló, ő direkt engem keresett a Facebook-oldalam alapján, aminek azért nagyon örültem, és ezúton is köszönöm neki! :) A második, és egyben utolsó vásárló pedig egy nagyon helyes fiatalember volt, aki megvette a barátnőjének azt a karkötőt, amit a kis hölgy korábban megcsodált. Azért vannak még igazi gavallérok. :)

A két szerencsés portéka:

Tanulságok és következtetések: 

1. Az embereknek nemigen van pénzük. Valójában olyan dolgokat vettek, ami 1000 Ft alatt van. 

2. Zuhogó esőben nem sokan mennek a vásárba.

3. Kicsit kevesebb ötlet kell, és kicsit több trendiség. :O)

4. Nem kell ezt erőltetni! :O)

Szó nincs arról, hogy keserű szájízzel távoztunk, végül is azért nem maradtam szűzen, és sajnos azt kell mondanom, hogy úgy láttam, ezzel még a szerencsések közé tartozom. És bár a számszaki mérleg abszolút negatív, újabb tapasztalattal gazdagodtam: a továbbiakban visszatérek az "élményhobbisok" közé, nem fogom ezt a dolgot erőltetni. Csak ami jólesik! :O)

Ami a cicát illeti... Itt is mehetne az ilyen volt, ilyen lett fotó, amennyiben még mindig a WC mögött kuporog, ha bemegyek a fürdőszobába. :) 

Nem nagyon fotózgatom, mert tartok tőle, hogy a vaku nem javítana a kapcsolatunkon. Azt mondhatnám, hogy nem szelídül, hanem bátorodik. Két napja egy egyszerű zuhanyfüggöny-lebbenéstől felszaladt a fejem fölé a falon, és egy hátraszaltóval a fürdőszoba másik végében landolt. Egy kész macskanindzsa, nem is értem, hogy élte ezt túl. Most már simán elszalad a lábam mellett, egyik sarokból a másikba. 

Buta gazdi nyitva felejtette a fürdőszobaszekrényt, és cica beült a Domestos meg a Cif közé, mert ott annyira biztonságos... :O) Sikerült kicsalogatni, de nem volt egyszerű. 

Az a terv, hogy ha már nem fél tőlem olyan nagyon, akkor kiengedem a lakásba is. Valószínűleg holnap lesz a nagy nap. Szerintem már nem fél tőlem annyira... :O) Kétszer hagyta, hogy hozzáérjek, ez még nem volt simi, de már majdnem.

Egyébként a cica azonnal használni kezdte az almot, az ágyát, mintha mindig ezt csinálta volna. Azon kívül, hogy a kis lábnyomai látszanak, mintha nem is lenne cica a fürdőszobában. Semmi károkozás, semmi kosz, minden a helyén. Igazi úri cica. Csak egy kissé félénk. :)

Picit hülyém érzem magam, amikor ülök a lehajtott WC-én, és beszédet tartok a cicának. Szeretlek cica... nem kell félni... milyen helyes vagy, milyen rendes vagyok én... ma már verseket is költöttem:

Cica-cica gyere ki, jobb lesz neked ideki, itt a kaja, ha kijössz érte, kiengedlek akkor végre... Ilyesmi... Asszem, jobb lesz, ha egy újabb szakaszba lépünk... :O)

Végül, de nem utolsósorban! Együtt a csapat az adventi játékhoz! 23-an vagyunk! Persze csak akkor lesz végleges a nevezés, ha az ajándék képe is megjön a belindavilaga@gmail.com címre. A játékosok névsora 

itt,

a 800-as aloldalon olvasható. Bezöldítettem azt, aki már az ajándék képét is elküldte. Nagyon szépen köszönöm nekik a részvételt, és az ajándékfelajánlást! 

Jövő vasárnap indul a móka!