Teljes körű védelem :O)
Asszem ott hagytuk abba, hogy sok készülődés, szorongás és
kétely után kitártam a teraszajtót, vele a szabadság aranykapuját, ám Placcs
nem mert kimenni. Sőt elbújt, és csak akkor jött elő, amikor becsuktam, és
lehúztam a redőnyt is. Azóta hetek teltek el, és Placcs összesen kétszer volt
kinn a teraszon, percekre, mert ha én benn, a szobában megmozdulok, bevágtat
(szó szerint), és elrejtőzik a rettegőben, a kanapé alá.
Azért nem is blogolt, mert az eddigi (elrabolt macska,
szabadságától megfosztott, rabként sínylődő) vonalat ezek után nemigen
folytathatja. :O) Egyértelműen kiderült, hogy Placcs tesz a szabadságra,
előnyben részesíti az alutasakost… Ha belegondolok, hogy egész télen milyen
biztonsági intézkedések közepette szellőztettem, nehogy megszökjön, fetrengek a
röhögéstől. De azért talán majd folytatja a blogolást, ha leküzdötte ezt a kis
identitászavart.
Addig is rövid összefoglaló az előmenetelünkről. Örömmel
jelenthetem, fél év alatt elértem, hogy cicuka nem bújik el rögtön, amikor
közeledek, hanem előbb rám fúj (vagy rám lehel, vagy mi)! Úgy is mondhatnám,
hogy vicsorog, a macskafélék jellegzetes módján. Tigris esetében ez elég
hatásos, ötkilós házimacskák kevésbé okoznak vele szívrohamot, de azért egyes cicák
beleadnak apait, anyait. Nem így Placcs. Ő tényleg inkább csak lehel. Nincs
benne igazi meggyőződés. Mintegy lejelzi, hogy alapjaiban ő egy félelmetes
ragadozó ám. Ilyenkor természetesen nem mozdulok (nehogy má!), inkább elkések.
És tartok egy hosszabb szpícset arról, hogy
1. kié a lakás?
2. ki adja a kaját?
3. 5 kiló
vs. … kiló (a kipontozott részt a fantáziátokra bízom, nyugodtan szárnyalhat:)
4. és egyáltalán: ki itt a főemlős?
A monológ alatt Placcs tanácstalannak tűnő pofival néz rám,
majd vagy nekilát az alutasakosnak, vagy elbújik, a helyzettől függően. Az
alutasakos mindenekfelett! :O)
Most, hogy kicsit már kezdem kiismerni az én kis hősömet,
azt mondanám, hogy egy borsószem-hercegkisasszony, kicsit vénlány jellegű, ne
kerülgessük: virtigli faxnigombóc a cica. Gyanítom, hogy szívesen eltekintene a
jelenlétemtől, de hát valakinek nyitogatnia kell az alutasakost, meg takarítani
az almot. Mert igényszint, az van ám: nem ül rá a törölközőjére, ha már
túl szőrös, kajából lehetőleg viszkáz, és egyik reggel bekopogott a hálóajtón,
mikor hajnali hatkor visszafeküdtem, ahelyett, hogy kiszolgáltam volna.
Hát így állunk a szép tavasz beköszöntével, és ennyit arról,
hogy „Morcicából sosem lesz szobacica!” :O)
Pihi
Mozog a Kétlábú!
:O)
8 megjegyzés:
:))))))Nagyon élvezem a beszámolókat!!!!!
Ahogy régebben írtam,nekünk is volt egy hasonlóan gyanakvó cicánk.
Mostani megállapodás: amíg van kutyusunk,addig nem lesz új cica.:(
Egy gond van,lesz: amikor elmegy az ember szabira,akkor mi van,lesz a háziállattal?
Határozott fejlődés, amint azt meg is jósoltuk (mindannyian, kommentáló kibicek) :D
Lassan elmondhatod, hogy van egy házicicád... :-D
Ezt bírom a macskákban, ezt a független szellemet! Különben nagyon szép cica, okos tekintettel.
Mamka! Unokatesó lelkesen várja a megmérettetést, amikor én el, ő akár naponta is cicázik. Próbál Placcs bizalmába férkőzni, mérsékelt sikerrel... :O) De nem az a típus, aki feladja!
Ikrek, Palkó! Köszönöm a + megközelítést! :O)
Saját Levében! Amikor királynőien elterülve elfoglalja a fél íróasztalomat, én is mindig elcsodálkozom, hogy milyen gyönyörű! :O)
Az intelligenciájáról még nem derült ki sok, az biztos, hogy kíváncsi és játékos. Pl. nagyon izgatja a számítógép: vajon mért ül ott a Kétlábú órákig?
Rejtély, mi az oka ennek a nagyfokú "óvatosságnak", ami Placcsot jellemzi. Valami szörnyű élmény, vagy egyszerűen csak egy bevált túlélési stratégia? Ki tudja!
Nagyon aranyosan írtál róla. Nekem is van 3 cica a lakásban. Hát lenne mit mesélnem. Na meg a korai kelés. Örülnék, ha csak 6-kor kelne a legkisebb, de sajnos az Ő órája jó esetben 4:30-kor csörög.
3 cica! Húúúúha! :O)
Hát minden elismerésem a cica kapcsán, elég harc volt ez a szelidítés projekt, bár ahogy látom még nincs teljesen vége! :P
Megjegyzés küldése