2009. november 14., szombat



A luk
A luk betonból volt (vagy betonból nem volt:) kb. 30-40 cm átmérővel. Úgy került a teraszom ajtaja elé, hogy újépítésű házban lakom. Egy ilyen házban bármi előfordulhat, jelen esetben az alsó szomszéd beázik, mert a terasz szigetelését kissé elnagyolták: kihagyták a betonréteget, a járólapokat a nikecell hőszigetelő anyagra ragasztották (!). Fel kellett bontani és újraszigetelni az egészet.
Utolsó előtti fázis a betonréteg. Ezt egy szenvedélyes betonozó alkotta meg - tökéletességre törekedve -, a négytagú csapat vezére. (Olyan Medve-szerű, nem mackó-medve, hanem Medve az Iskola a határonból - Ottlik Géza -, akibe annak idején halálosan szerelmes voltam irodalmilag.:) Két napig tartott a munka minden különösebb gond nélkül, kivéve azt a rövid krízist, amikor nem voltam együttműködő abban, hogy a nappaliban keverjék a betont. Némi diplomáciai tárgyalás után (esélyük sem volt:) megegyeztünk a lépcsőházban mint munkaterületben.
Közeledve a küszöbhöz egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem lesz elég az alapanyag. Fokozódott az izgalom! Egy-egyetlenegy zsák szürke por (cement?:) hiányzott. Kevésbé elhivatott betonozó talán elkente volna a betonnal együtt a problémát is újabb mélyedést és későbbi beázást előidézve, de nem így az én Medvém - és megszületett a fent látható luk. A hiányzó zsákot, mint szűz hercegnőt középkori lovagok, meghozták, dacolva a csúcsforgalom veszélyeivel. Eltűnt a rövid életű luk, elkészült a tökéletes lejtésű és simaságú betonréteg.
Bár rettenetes macerára voltam felkészülve, végül remekül szórakoztam:). Mostanra a mindent belepő, szürke por nagy részét is sikerült eltüntetnem a lakásból.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...