Áll a fa!
Gyerekkorom karácsonyait idézi ez a mondat: anyukám, mint győztes hadvezér, ezzel a kiáltással zárta az ünnepi készülődés dicső csatáját. Én még messze vagyok a győzelemtől, de a fa áll. Kicsit kísérletezgettem a díszeimmel, de végül a kedvenc barna-arany-pezsgőszínű összeállítást választottam, kiegészítve néhány új szerzeménnyel és a banyás "bronz ragyogással".
Ez bizony egy műfenyő. Hogy mennyi ebben a "zöld öntudat" és mennyi a lustaság, azt magam sem tudom. Az első lökést egy régi kedves kollégám adta, azt mondta: "Elképzelhetetlen számomra, hogy napokig álljon egy haldokló fa a lakásomban." Hát igen, ez előtt még sosem gondoltam így a karácsonyfára.
2 megjegyzés:
Először is Boldog Karácsonyt!
Másodszor, Anyunak három éve vettünk egy egész pici, helyes fát, azóta minden évben két hetet karácsony-fa, télen a lépcsőházukban telel, nyáron az udvaron díszeleg. És hát egyre nagyobb.
Cserépben él, valószínűleg ezért bírja a költözéseket. Ezüstfenyő.
Régebben ki nem állhattam a műfenyőt,de már kezdek megbarátkozni vele.
Nagyon sajnálom a kivágott fenyőket!
Bár nálunk újrahasznosítjuk:tüzifa lesz belőle,ha elszáradt.
Megjegyzés küldése