2009. december 18., péntek

Húzzuk ki a karácsony méregfogát! :)
Éveken át mumus volt számomra a karácsony és a szilveszter. Január 2-át az ígéret földjének éreztem, az odavezető utat pedig kegyetlen vesszőfutásnak. Mindent lóhalálában, az utolsó pillanatban csináltam, 24-én lógó nyelvvel rogytam a karácsonyfa alá, utolsó erőmmel kaparászva a masnikat a csomagokon.
Egy 4-5 évvel ezelőtti karácsony előtt durvult el végleg a helyzet. Unokatesóm fáját díszítettük, de nekem barátnémmel is találkoznom kellett egyidejűleg. Indultam volna, de az ajtóból visszaszaladtam, mert tesókámra rádőlt a fa. Vigyorgott az ágak és díszek közül: "Menjél csak nyugodtan, nem gond!" Kissé kényelmetlenül éreztem magam, kb. mint egy cserbenhagyásos gázolás után, de mentem. A Nagyvárad téren lesben álltam az első metrókocsi helyénél, és vártam. Megjött a metró, nyílt az ajtó, barátném kiszállt, villámgyorsan átnyújtottuk egymásnak az ajándékokat, visszalépett, csukódott az ajtó, és elrobogott a szerelvény barátnőstől. Az egész egy hadgyakorlat olajozottságával zajlott. Mire visszaértem unokatesómhoz, már teljes díszben állt a fa, arról is lemaradtam.
Na ekkor telt be a pohár. Megfogadtam, hogy ezentúl a karácsony ünnep lesz, és nem kötelesség. Sokat fejlődtem, de azért még van mit csiszolni a módszereimen. Idén meg különösen fel kell kötni a kötényt, mert 10 fős vendégsereg jön hozzám 25-én ebédre. :)

3 megjegyzés:

Lonci írta...

Ismerős ez a stressz, de előbb - utóbb le fogsz majd lassítani, tényleg ünnep lesz a Karácsony:-)))

Belinda írta...

Hát, most nem a lassítás napjait élem, de ennek örömteli oka van: Nádja baba:)

Belinda írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...