Belinda világa

Karácsonyi antigasztroblog

Mint lennebb írtam, pár éve már szépen beosztom a karácsonyi tennivalókat, így számomra is örömforrássá vált az ünnep. Ezen felbuzdulva bevállaltam egy 9 fős ebédet 25-ére. Idén is megvolt a szoros ütemterv, ám jött Nádja baba (a kisméretű barna szőkeciklon), és mindent felborított:), a karácsonyon újra eluralkodott a káosz. Takarítás, faállítás, díszítés este, reggel, hajnalban, mikor hogy volt idő.

Húsleves, grillezett és rántott pulyka, flódni, káposztás hajtogatott és gesztenyetorta volt a menü. Krumplipürét és salátát a vendégek hoztak. (Ezekkel nem is volt gond.:) A flódni a maga nemében határtalan élvezet lett: a tésztarétegek olyan egyenetlenek és hiányosak, hogy alma-, mák-, dióréteg egybesült, és boldog ízharmóniában egyesült. Az élesztő nem éledt, nyugodtan szunyókált tovább a langyos tej alján, csak a sütőben riadt fel: a káposztás hajtogatotton hajtogatásnak nyoma sem maradt, inkább a káposztás pufi vagy buci név illik rá. Végül nem is volt rá szükség, mert az ebéd reneszánsz udvarok lakomáihoz hasonlóan majdnem estig tartott: unokatesóm és én vállvetve paníroztuk át a délutánt a második fogáshoz, ugyanis elfelejtettem tojást venni. Nos, kétségtelenül alapvető élelmiszer! :) Pár darab azért volt otthon, azokkal bűvészkedtem, míg megjöttek a vendégek, és velük még néhány tojás. A gesztenyetortához e műfaj nagy mestere az Ollé habtejszínt ajánlotta. Én viszont Hullálát vettem. Ez meggondolatlan lazaságnak bizonyult. Az ebből felvert tejszínhabfelhőnek az egy kocka gesztenyepüré csak finom ekrü árnyalatot adott, más elváltozást nem nagyon okozott benne. Tejszínhabtorta enyhe gesztenyearomával lett a végeredmény.

Végül is minden fogás élvezhető volt, ha diplomatikusan próbáljuk megfogalmazni, az újszerű, formabontó, innovatív kifejezések illenek ide. Mondanom sem kell, hogy remekül szórakoztunk, és kellemesen telt a délután.:)