Hát elcipeltem Belindát a boszorkánymúzeumba, a Kuponvilág jóvoltából szerzett belépővel. És kezdem is mindjárt a végénél. Ezt az álomcsapdát és a pici talizmánt kaptuk ajándékba. A talizmán addig védi Belindát, amíg ki nem bomlik. Na igen. Belinda egy megrögzött szkeptikus (Vágó István hozzá képest egy Dumbledore). És ő az, aki minden ajtót kinyit, mindent kibogoz, és minden ládába belenéz. Nem tudom, a talizmán meddig húzza... :)
A boszimúzeum a Podmaniczky utcánál van, arccal a vasút felé. Érdekes egy környék. A "rögmagyar valóságba" ékelődve pár hozzá hasonló anomáliával próbál életben maradni (mint pl. animestúdió, tai chi, babzsákfotelbolt - tettünk egy kört, mert túl korán odaértünk:).
Tipikus bérházpincébe levezető lépcső adja meg az alaphangulatot, kis boszorkánykellékbolt, maga a múzeum a pince néhány helyiségében van. Ennek megfelelő dohszag terjeng, stílszerűen.:)
Az első teremben az elején kezdjük, animizmus, totemizmus, sámánizmus, a magyar táltosok és a vasorrú bába, és legfontosabb eszközük, a sámándob, amit ki is próbálunk. Minden boszorkányság kezdete.
Majd az ókor és a középkor következik, az alkímia, a végső igazságokat kutató filozófusok, mágusok, nyughatatlan, tudni vágyó elmék birodalma. Da Vinci tanulmánya és alkimista rekvizitumok között maga a főboszi kolléganő látható (ülve, mert korábban leesett az elején emlegetett lépcsőről. Talán emiatt, egy kicsit kedvetlen volt az előadás. De nem túl lelkes az ember, amikor fáj a lába).
A boszorkányüldözések kora, egy valódi kaloda és vérfagyasztó történetek a hajdani kollégák szenvedéseiről. Sokan nem is tudják, hogy tízezrek estek áldozatául ennek az őrületnek, népirtás volt ez is, egyike a koronként felbukkanó, beteg elmék gerjesztette gyűlölethullámnak. Elég volt egy kicsit kilógni a sorból, testi hiba, gyógyító tudomány, sőt, elég volt az is, ha valakinek vörös volt a haja! És lecsapott rá először az irigy, tudatlan szomszédság, aztán a "törvény", belekerült egy olyan csapdába, ahonnan nem volt visszaút. Jó példa a "vízpróba": összekötözve vízbe dobták a szerencsétlent, ha megfulladt, akkor elismerték az ártatlanságát ("isten nyugosztalja"), ha nem, akkor bizonyítottnak vették a boszorkányság bűnét, irány a kínzókamra, ahol addig gyötörték, míg bármit bevallott, majd a máglya.
Egy nagyobb terem a boszorkányság kellékeivel, és hozzájuk kapcsolódó történetekkel. A szita is boszorkányfelismerő eszköz volt, mint a Luca széke meg az átfúrt, megszentelt fakanál. (Na és parkoló a seprűknek:).
Végül eljutottunk a jelenhez, illetve a közeli múlthoz. A wicca, az újkori boszorkányság kellékei az egyik legősibb, egyetemes jelképpel, a pentagrammával.
Hát ennyi volt. Érdekes volt, bár egy picit több "atmoszférát" vártunk unokatesóval, aki, Belindával ellentétben, nagy tisztelője mindenféle ezoterikus miegymásnak. Na átadom a szót, mert már nagyon tolong itt mellettem Belinda.:)
Na ja, Belinda banyának nagy a szája, pedig minden szkeptikusságom ellenére gyerekkorom óta imádom a misztikus, titokzatos dolgokat, meg a vallásokat. Ha nem így lenne, ő sem jártathatná itt a csőrét.:) Csak nem hívőként, hanem megfigyelőként közelítek hozzájuk, egyik kedvenc Ady-versem szellemében (ahogy öregszem, egyre többet értek meg belőle:)
Krisztus-kereszt az erdőn
Havas Krisztus-kereszt az erdőn,Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.
Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.
Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.
Húsz éve elmult s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.
Még két kuponvilágos kaland: voltam masszírozkodni is, nagyon kellemes volt, köszönöm szépen Szilviának, a három alkalmas bérletre is lecsaptam.
És kiugrott a mélyhűtőből az indiai vegetáriánus finomság is
sült padlizsán, spenót, sült házi sajt, paradicsomszósz, csicseriborsó, tejszín, rizs, kukorica, sáfrány, gyümölcsök, na meg persze fűszerszámok.
Enyhén csípős volt, épp csak egy kicsit ingerlően... isteni volt, nnna! :)
Minden szempontból kimerőtévé sikerült beszámoló lett. Búcsúzok a banya nevében is.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése