2014. február 17., hétfő

Belindák végveszélyben!

Placcs kitartóan irkálja szarkasztikus blogbejegyzéseit (ITT és a jobb oldalsávban, fenn olvasható), de a helyzet messze nem olyan puskaporos, mint ahogy ő beállítja. Lazulgat a cica, lassan kezd házi macska jelleget ölteni. Már nem rohan rögtön a rettegőbe, amikor felállok (csak amikor lépek is egyet :o), néha játék közben önfeledten egészen közel jön. (Úgy játszunk, hogy én gurítok, leülök, ő gurít, beül a sarokba. :o)
Szerintem jól érzi magát, reggelente a legváratlanabb helyeken találom meg a gurigáit, és a nap azzal indul, hogy helyükre teszem a Nagy Szőnyegvadász éjszakai áldozatait. Az étvágyával sincs baj, voltunk állatorvosnál, megkapta az egészséges cica címet is (az egész állatorvosi rendelőt felforgatta, majd beszámol - nagyon büszke voltam rá! :o).

Viszont engem majdnem agyonütött a teraszajtó. Ha nincs a széles ablakpárkány, rám dőlt volna, és alighanem kinyiffant. Mint utóbb kiderült, egy csavar hiányzott a zsanérból, és az egész kiszakadt a helyéről, az ajtó pedig elfordult az alsó zsanéron, mint egy óramutató. Mit mondjak, majdnem betojtam. Először... Aztán előjött a banya, és tombolt egy sort.
Kb. egy-másfél éve javíttattam. (Új építésű ház, tehát nyilván nem stimmel egymáshoz ajtó és zsanérja...) Akit sikerült kiválasztanom, egy hamisítatlan Mekk Elek volt. Igazából már az első jelekből láttam, hogy a szellemi kapacitása nincsen arányban a kitűzött feladattal, de nem állítottam le. Hiba volt! Több mint egyórás szerencsétlenkedés után (megbontotta a falat, mert "nem fér hozzá", elferdítette a kulcsfontosságú kis bigyót, amit be kellett volna kalapálni a zsanérba, majd elégedetten közölte, hogy az ajtó "működik") távozott, otthagyva engem az időzített bombával, ami most robbant fel. A banya jóvoltából alighanem az egész Mekk család orvoshoz ment akut csuklási panaszokkal, különösen a kedves mama...
Szóval ott álltam a kellemes, februári szombat délutánban kidőlt ajtóval, és bármilyen szép idő volt, azért "talpam alatt fütyült a szél". És ugye közelgett az éj, amit nem szerettem volna egy szál redőnyben tölteni. Úgyhogy felhívtam a társasház katasztrófaelhárító tábornokát, aki rekordgyorsasággal sietett a bajba jutott szépség segítségére... (na jó, a bajbajutott segítségére... :o), egy jól irányzott csavarral megmentett, és a nyílásból újra nyílászárót csinált. De azért nem könnyű feledni, hogy egy csavar miatt majdnem kampec lett az összes Belindáknak. Tanulság: "verd be jól a patkószeget", és válogasd meg a kovácsot!

Vigasztalásul végre folytattam a horgolt tunikát, mely a többi, saját magamnak készülő projektemhez hasonlóan Luca székeként tengődött a kosárban. Most büszke vitorlaként feszül a sarokgarnitúra matracán! (Ekkora felület kreatív megoldást igényel. :O) Persze még hosszú az út addig, míg végre kifuthat - azaz felveszem!









4 megjegyzés:

Mamka írta...

friss levegő téged olvasni.:) Nagyon örülök,hogy megúsztad az ajtót. A cica -nem akarlak elkeseríteni-.tudod az elején is írtam-ilyen óvatos marad már a néppel,de téged egyre jobban meg fog szeretni.:)

Palkó írta...

Gyönyörű ez a minta és a színe is nagyon tetszik!
Örülök, hogy nem lett bajod, bár a bejegyzést olvasva inkább kacarásztam, nagyon csípem a stílusod! :)

a Matula ikrek írta...

Jujj, te, vigyázz magadra!
Mekk Elekre én jobban is ráuszítanám a banyát a helyedben!
A tunika igen látványosan alakul, kíváncsian várjuk a végeredményt! :o)

Belinda írta...

Köszi, lányok! :)

Mammka! Én is abban reménykedem, hogy végül kinevez "gazdinak" :)

Palkó! Nekem is kedvencem ez a minta! Van benne egy kis banyás vonás is. :)

Ikrek! Gondoltam rá, hogy felhívom Mekket, de szerintem annyit érne, mint a szőnyeget délelőtt lepisilő kiskutya orrát délután belenyomni a tócsába! Így egy év elteltével már nem rázná meg a majdnem elmúlásom! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...