Kinéztem, és egy lilás fényben égő szempár nézett vissza rám. Egy aprócska boszorkány kopogtatott a seprűjével az ablakon. Kinyitottam, és beengedtem. Beröppent, körbecikázott a lakásban, aztán ráült a vállamra, és Belinda felől érdeklődött. Mondtam, hogy ő most nincs itt, én vettem át az uralmat három teljes napra. Megvonta a vállát, azt mondta, neki úgy is jó. Aztán elmesélte, hogy eddig a Matula ikreknél lakott, akik jól bántak vele, de most elküldték Belindához, hogy ezentúl ő viselje gondját. Persze nem jött egyenesen ide, először körülnézett egy kicsit a világban,
napsütésben vigéckedett,
sűrű ködben merészkedett
sötét éjben settenkedett
bekukucskált ide-oda,
ablakokba, lábasokba,
sapkák alá, manólukba,
oda, hol az árnyék terjed,
sötét gondolatod gerjed…
Vigyázz, mert a boszi tudja,
mit terem az eszed tokja!
7 megjegyzés:
Biztos egy kicsit sem ijedtél meg a banya-palántától :-) Helyes kis boszorka, csinos a seprője is. A boszi-vers pedig olyan jó, hogy lementem, jövő ilyenkorra :-)
(Most azt kell beírnom a szóellenőrzőbe, hogy imulatol, ez olyan, mint egy varázsige)
O:)
:))
Ezen a szóellenőrzőn néha nagyon jókat lehet mulatni. :)
Örülünk, hogy bekopogott, és nem csak úgy bevitte az üveget! :o)
Lám lám mégiscsak ragadt rá valami a nevelésből...
Valószínűleg lehetnek kellemetlen tapasztalatai az újmódi ablaküvegekkel. Egy mai Margaritának is minimum tankalvázat kellene lengetnie, hogy betörjenek a Dramír ablakai.:)
Egy ilyen cuki boszi hozzám is beröppenhetne!
Megjegyzés küldése