Ajándékakció az ovisoknak - aug. 31-ig

Ezt az aranyos, Timel által készített képet 

és a bejegyzés linkjét tedd ki légy szíves, 

ha szeretnél segíteni!

Vészesen közeleg augusztus 31., amikorra kértem, hogy jelentkezzen, aki szívesen készítene állatkát a kedvelt technikájával. Október közepére-végére kellene elkészülnie az állatkának. Eddig  velem együtt 24-en vagyunk, ami szép szám, de 40 körüli a gyereklétszám! :)

Tehát tessék-tessék, folyvást lehet, igazi csemege ez pl. egy amigurumirajongónak.:)

Leltároztam, és alább láthatjátok az eredményt. Ahol többféle állatot láttok, ott a kedves felajánló megadta a választás lehetőségét, tehát azok közül az állatok közül még lehet választani kedvencet. Ahogy így elnézem nincs még pl, csacsi, csirke, ló, tehén; oroszlán, tigris, elefánt, majom; bálna, cápa, egyáltalán: hal; madár a baglyocskán kívül és még kinek mi jut eszébe, kinek mi a kedvence.:) (Kérem, jelezzétek, ha valami nem stimmel a leltárban!)

Tehát augusztus 31-ig várom szeretettel itt a megjegyzésedet, az állatka minéműségének megjelölésével.

horimarika gipszfigurák

Ibcsy cica

Bernadett  Tilda-mackó
Cimbilimbi gyöngyállatkák - a vizek világa (úgy is mint Poszeidón:)

PinkTulipMom katica

Plánka Ágnes  egér, csiga, nyuszi, százlábú, cica és katicabogar

Irenka  malac, kígyó

kirszti  pici gyöngyállatkák, krokodil

KicsiKató maci, ló, elefánt (ha jól értem, mindhárom:)

Barbaral  Tilda-rénszarvas

borsoo  kutya, kacsa, nyuszi, róka egér

Angyal Erika  polip

zsutta 

Tündi 

Zsófia 

Zsuzsa Kissné Molnár egér

Kuruczné Marcsi csiga, bagoly

Weisz Ildikó  nyuszi
Kalauz Dóra bálna
Ryki zebra és kaktusz (micsoda veszedelmes vad :)

Eta zsiráf, baba, elefánt
Irén Tóthné Darvai egér
Bagoly Mária madarak
Zsuzsa madár, szitakötő

Sokan vannak, akik a társadalom legalján élő, sajnos nagyszámú tömeget egységesen dologtalan, naplopó népségnek látják. Egyszerű és problémamentes megközelítés. Minél közelebb megyünk, annál árnyaltabb lesz a kép, akik közöttük dolgoznak, különálló emberi sorsokat látnak. Alább olvasható kettő ezek közül a Wesley-iskolák pedagógusainak leírásában.

(A két részlet a Pedagógusok Lapja szeptemberi számában, egy, a wesleysekkel foglalkozó cikkben jelenik majd meg.)

"Robi nagyon jól tanult, árvaként kollégiumunk lakója volt. Kollégiumi nevelőként ismertem az összes gondját-baját. Nagyon nehéz gyermekkora volt, korán árvává vált, több nevelőszülő nem a szeretetet adta neki, hanem a pénzt látta benne. Kamaszként természetes vágya volt az, hogy önállóvá váljon. Hagyatéka egy kis ház volt, s úgy gondolta, hogy az árvaellátásából fenn tudja tartani, így önállósította magát. Ahogy telt az idő, egyre jobban megváltozott hátrányára. Zárkózott lett, befelé forduló, s egyre többször nem jelent meg az iskolában. Mint osztályfőnöke, sokszor kerestem, de nem találtam meg a házánál. A környék lakóinak elmondása alapján rossz társaságba keveredett, a tanulást is abba akarja hagyni. Csodálkoztam, hisz tervei, elképzelései voltak. Keresésére indultam, végül megtaláltam a faluhoz közeli tanyán, egy romházban, a konyhában egy asztalhoz kikötve. Elmondása szerint rabszolgaként bántak vele, elvették az árvaellátását, s még a kicsike házát is meg szerették volna kaparintani. Azonnal a kollégiumunkba szállítottam. Robi kérésének megfelelően olyan megoldást kellett találnunk, hogy ne kerülhessen vissza a fogva tartóihoz. Egyházunk elnökének segítségével felkerült Pestre, egy jó nevű iskolába. Egyházi ösztöndíjasként, kijelölt mentor segítőkkel mára már sikerült elfelejtetni vele a borzalmakat. Leérettségizett, szakmát tanult, dolgozik, s már az esküvőjét tervezi, amire a teljes tantestület meghívót kapott."

"Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor megláttam Rozinát! Hatalmas, szomorú szemek, édes kis pofika. Kis elsősként kísérő nélkül, egyedül érkezett meg az első tanítási napra. Azonnal hozzám bújt, és azt kérdezte: te ugye nem akasztod fel magad? Mint kiderült, édesanyja, Rozina szeme láttára akasztotta fel magát a szobájukba. A kislány nagyon sokáig zaklatott volt, nem akart hazamenni, így a félárván maradt család is jobbnak látta, ha átvesszük a kollégiumba. Jóformán semmi ruhája nem volt. Magdi néni – egyházunk elnökének édesanyja – azonnal intézkedett, s a kis Rozikának annyi ruhája s játéka lett, hogy még a kis barátai is osztozkodhattak rajta. Amikor meglátta a gyönyörű ruhákat, a hajas babákat, örömében sírni kezdett. Nehéz volt nekünk is a könnyeinket visszatartani."

Elutaltam az ovinak a pénzt, amivel 

Piszke anyóca

gyönyörű kendőjéért licitáltam. Enyém lett. :) Nagyon szépen köszönöm a felajánlását. Alább látható a bizonyíték. (A radírpók én voltam a személyiségi jogok védelmében.:)