Őszűző

"Tündérországban csak híre sincs a télnek,
Ott örökös tavasz pompájában élnek;
S nincsen ott nap kelte, nap lenyugovása,
Örökös hajnalnak játszik pirossága.

Benne tündérfiak és tündérleányok

Halált nem ismerve élnek boldogságnak;

Nem szükséges nekik sem étel sem ital,

Élnek a szerelem édes csókjaival.

Nem sír ott a bánat, de a nagy örömtül

Gyakran a tündérek szeméből könny gördül;

Leszivárog a könny a föld mélységébe,

És ennek méhében gyémánt lesz belőle.

Szőke tündérlyányok sárga hajaikat

Szálanként keresztülhúzzák a föld alatt;

E szálakból válik az aranynak érce,

Kincsleső emberek nem kis örömére.

A tündérgyerekek ott szivárványt fonnak

Szemsugarából a tündérleányoknak;

Mikor a szivárványt jó hosszúra fonták,

Ékesítik vele a felhős ég boltját.

Van a tündéreknek virágnyoszolyája,

Örömtől ittasan heverésznek rája;

Illatterhes szellők lanyha fuvallatja

Őket a nyoszolyán álomba ringatja.

És amely világot álmaikban látnak,

Tündérország még csak árnya e világnak.

Ha a földi ember először lyányt ölel,

Ennek az álomnak gyönyöre tölti el."

Lednice kastélyban van az a gyönyörű tündérország, egy hatalmas üvegházban. Maga a kastély ilyen.

Megvallom, szerintem nem áll jól egy kastélynak, ha frissen van vakolva... :O)

És ilyen belülről. Nem volt szabad vakut használni, ezért kicsit elmosódottak a képek.