Időutazás és távsimi :O)

Unokatesómtól lenyűgöző, tényleg vintage fonalakat kaptam. Általam szeretett és tisztelt anyósának a hagyatékából való, ezért különleges élmény lesz a felhasználásuk. Emellett valódi időutazás böngészni őket, feltámadnak az emlékek gyerekkoromból meg a későbbi időkből, első botladozásaim éveiből a kézimunka labirintusában.

Az van ráírva, hogy "valódi mosást tartó". Alighanem azt jelenti, hogy színtartó... 

:O)

Placcs nem blogolt vasárnap, mert roppant elfoglalt volt, meg aztán az ihlet sem mindig jön csak úgy. Helyette most én írok egy rövid beszámolót a kapcsolatunk alakulásáról. 

A cica egyre bátrabban viselkedik, már egészen közel jön hozzám, leül, és hosszan fixíroz. Néha csak úgy, néha pedig az elérhetetlen helyeken lapuló tollas egereket szeretné előszedetni, ilyenkor meg is mutatja, hogy hol van a ravasz zsákmány.

De továbbra is alapszabály, hogy ülnöm kell, ha felállok vagy járok-kelek, nem jön a közelembe. Viszont már nem is menekül a rettegőbe, hanem biztonságos távolból figyel.

És nemrég megszületett saját találmányunk, a távsimi. Ez úgy történik, hogy cica kacéran elnyúlik a földön, és én elduruzsolom neki, hogy milyen finom is az, amikor gazdi... azaz bocsánat: Kétlábú simizi, vakargatja, dögönyözi a cicát. És a levegőben el is játszom a kezemmel a szóban forgó tevékenységet, a tőlem 2 méterre lévő Placcs pedig úgy kelleti magát és forgolódik, mintha tényleg simizném. Persze időről időre ellenőriz, hogy nem mozdultam-e el a helyemről. 

Hát ez van! Mindenesetre haladunk, lesz még ebből igazi simi és dorombolás! 

:O)