Mióta kitört a tavasz, készültem Placcsot "megszabadítani rabságából", kiengedni a teraszra, hogy szabadon élvezhesse a napsütést és a tavasz illatát. Merthogy nyilván szenved szegény kis védtelen cica a fogságban, amit egyre gyakoribb, eltévedt kisded sírására emlékeztető nyávogásával igazolni is látszott. És persze nagyon izgultam, hogy nem fog-e meglógni, itt hagyva az aranyketrecet, amit a tél folyamán neki építgettem.
Ezért úgy alakítottam a teraszt, hogy ne legyen könnyű távozni, még egy macskának se. Janka cicaaktivistát kértem fel tanácsadónak, és megtörtént a műszaki átadás.
Persze macska lévén meg tud lógni, ha akar, ezért szorongva tártam ki az ajtót tegnap délután... és... nem történt semmi. Ezt még betudtam annak, hogy Placcs alszik, bár gyanús volt, hogy amikor becsuktam a teraszajtót, egyből felébredt, és nekilátott a vacsinak. Reggel aztán kitettem a megszokott alutasakos reggelit - Placcs imádja -, és megint kitártam a szabadság tündöklő kapuját...
És ekkor jött a meglepi. Placcs otthagyta az imádott alutasakost, egy darabig vágyódva nézte, félúton a biztonságot jelentő rettegősarok felé, majd döntött, és eltűnt a rettegőben. Ennyit a szabadság édes madaráról. Be kellett csukni a teraszajtót, még a redőnyt is lehúzni, és csak jó negyed óra múlva jött elő, és tolta be a kedvenc kaját!
Namármost... Elfilóztam, mi lehet Placcs fejében. Talán a csapda az utolsó emléke a külvilágról? Többen is felvetették, hogy fél, hogy elzavarom? Azért szerintem ez túlzott antropomorfizmus! Vagy egyszerűen új számára a terasz, és meg kell szoknia? Ez azért lenne meglepő, mert - akik elejétől figyelik Placcs kalandjait, tudják - a nevét onnan kapta, hogy a környező háztetőkről érkezett, és egyszerűen beköltözött a teraszomra, mint egy égből pottyant csomag.
Az igazság az, hogy én, a mindenevő falkaállat nem tudhatom, mi jár egy magányos ragadozó buksijában. Mindenesetre szökéstől egyelőre nem kell tartanom...
:O)
A mai blogbejegyzésnek az lett volna a címe, hogy Placcs válaszúton... Ám helyette az állatorvosi rendelőben aratott diadaláról szóló, régóta esedékes bejegyzés következik. Erre nagyon készült, és most kissé megtépázott önbizalmának helyreállítását is ettől reméli...
Placcs cica minden vasárnap este blogbejegyzésekkel jelentkezik.
A blog a Cicavíziók című aloldalon olvasható.
A 8. bejegyzés címe:
"Nem igaz! Egy ijedt macska viselkedését imitáltam az ellenség félrevezetésére!
(A tények makacs dolgok! – K. L.)
A macska még makacsabb dolog! Tehát lazán kocogtam, nyomomban az állatorvos és a sonkaujjú pribék egy ketreccel, az egyik sarokban meg az én Kétlábúm próbálta leplezni, hogy vihog."
1 megjegyzés:
Macska mellett nincs unalom, mi? :D
Megjegyzés küldése