Ez + az - szigetelés, szenzáció

Végül sikerült lefotózni a cuccokat a Bolhapalotában, nem felejtettem otthon a fotómasinát, nem merült le az elem, nyitva volt a palota, mondhatni minden klappolt.:) Ezeket a sötétebb tónusú portékákat vittem oda, azt hiszem, látszik, mik azok, úgyhogy nem sorolom fel. (Amúgy ez a szenzáció. Tessék-tessék, folyvást lehet!:)
Emilynél is voltam, egy egyelőre titkos projekt indult, legyen elég annyi, hogy összefüggésben van a múltkori sörbalesettel.:)

Megint csinálok majd adventi ajándéknaptárat, csak picit egyszerűsítve a tavalyihoz képest. Az ovis ajándékakciónk is lassan a végéhez közeledik. A héten tervezem meglátogatni az ovit, és aznap csinálok majd bejegyzést, amiben véglegesítjük az időpontokat.

És végül a szigetelés.:)
Tényleg idáig tartott! Nem írtam róla, mert teljesen lenullázódott a humorérzékem ezzel a dologgal kapcsolatban. Mekkéket kitiltottam a lakásból, miután az úgymond "szigetelésre" úgy rakták rá a burkolatot, hogy egy szabad szemmel is jól látható, várárokszerű mélyedés lett a terasz szélén, majd elkezdték felszedni, mondván, hogy kijavítják, de a lapokkal együtt feljött a szigetelés is. ! (Komolyan!) 3 hét (ebből 1 hét a szabadságom) felfordulás, kosz, többórás késéssel ki-be mászkáló "mesterek" után ott tartottunk, hogy elölről kell az egészet kezdeni. Ezen a ponton már annyira dühös voltam, és valószínűleg annyira félelmetes is, mint utoljára csak tanárkoromban.:) Megmondtam, hogy ide többé a lábát be nem..., hogy látni se... és így tovább. Inkább én megcsináltatom, és rá is fizetek, csak Mekkéket ne!
Több mint két hónap telt el az első kapavágás és a megnyugtató végkifejlet között, ezalatt volt itt cuppogó ragacs, fugázatlan burkolat, zizegő-hullámzó fóliatenger, mely dagadó vitorlákat is produkált jelentősebb szellőknél, és büdösödő lagúnarendszer, ha esett az eső. A világ terült el hálószobám ajtaja előtt. Már-már unalmas ezek után a köznapi járólapok látványa, de én már nem vágyom izgalmakra.:)
Péntek-szombat-vasárnap itt voltak a koboldtündérek az építészmérnök barátaimmal, és egy négytagú szigetelő család (ők azért nem aludtak itt:), és így szigeteltünk mi édes tízesben. A zsivaj-felfordulás-kosz mértékét a képzeletetekre bízom, no de jó mulatság, férfimunka volt (amúgy az egyik fő szigetelő-burkoló nő, egyáltalán, teljesen burkolószakmunkásszerűtlen, nagyon jó fej, csodabogár egy csapat), és elkészült a tökéletes lejtésű, kiállítási darabnak is beillő terasz.
Most jönne az, hogy kitakarítsak a rendhagyó 3 napos buli után, ám nincs víz a házban. (!:) Így meg, ugye, nem lehet takarítani! ;O) Úgyhogy most csak úgy ülök a romok közt, és gyönyörködöm a teraszon uralkodó rendben...