Nem, hanem Csingiling kíséretében érkeztem a Millenárisra, ahol már hatalmas, színes tömeg hömpölygött a lenyűgöző jelmezekben.
Csingiling is belevetette magát a forgatagba, és tündér létére igen szokatlan helyzetekbe keveredett. :O) (Na de Szauronnal is, nahát!)
A kézműves paparazza is működött.
És ami miatt pont most jutott az eszembe ez a kaland, az ez a gyönyörű jelmez, a kedvencem. Amiről akkor még nem tudtam, de most már tudom (mert most fedeztem fel, hogy ezt így hívják :O), hogy steampunk. Vagy legalábbis olyasmi.
Itt üldözöm a szép maszkot...
És itt látható.
Nyilván kell némi egészséges exhibicionizmus ehhez a műfajhoz, ami azonban, ezen rövid tapasztalat alapján legalábbis, igen békés természettel párosul. Mert annak ellenére, hogy egymás sarkát tapodtuk, egyetlen türelmetlen megjegyzést vagy hangosabb szót sem hallottam a néhány óra alatt, míg ott voltunk. Igen jó benyomásokkal távoztam.
A dolognak voltak előzményei. Nálam szállt meg egy korábbi mangafesztivál idején két maszk:
Naruto és egy számomra ismeretlen, kék hajú illető.
Utóbbiról egész sorozat készült
:O)
És végül még annyit, hogy Dr. Tiszta Víz 2. blogbejegyzése is olvasható
a halak téli életéről
vagy a jobb oldasávban.
1 megjegyzés:
Csingiling csinoska! :)
Ú, varrós szemmel is biztos érdekes lett volna részt venni!
A steampunk egy egész, felfedezésedre váró világ, én a Pinterest-en futottam bele, de persze van irodalmi vonala is, ami nálam, komoly könyvfalónál szintén nem hátrány... :)
Megjegyzés küldése